Horváth Levente
Nyilatkozat
Alulírott Horváth Levente, református lelkipásztor, aki a kommunistra rendszerben születtem (196O-ban) és nőttem fel, ezúton teszek vallást Isten és emberek színe előtt, hogy tudomásom szerint nem tudott a rendszer befűzni, kollaboránssá vagy akár együttműködővé tenni. (Amennyiben ugye megkülönböztetjük pl. a kooperációt a kollaborációtól, vagy a kényszerítésből, félelemből, vagy önfelmentő megideologizálásból vagy éppen önkéntes kiszolgálásból történő együttműködés változatokat, a legfinomabbtól a legdurvábbig, az anyagi vagy egyéb juttatást-előnyöket elfogadó megalkuvásig rengeteg köztes árnyalat volt, íme máris összetettebb lesz a kérdés és ami a legfőbb, hogy aki makulátlannak hiszi magát, nem is biztos hogy annyira ártatlan bárány!) Azért írom: “tudomásom szerint,” mert egy meghurcolt egyetemista, aki filozófián tanult (és aki az órán nyíltan kifejezte, hogy ő nem hisz a marxizmusban és akivel egyidőben voltam teológus, akit persze ezek után kidobtak emiatt az egyetemről, majd külföldre távozott), szóval 1982-ban, miközben a görög bölcsek közül szombatonként otthonában találkozva “ártatlanul” Pármenidészt olvastuk és vitattuk, azt szegezte nekem: “Ne gondold Levente, hogy a marxizmus meg ez az egész kommunista rendszer nem hatna ránk és nem hathat ránk legalább tudat alatt…” Nagyon megijesztett, kénytelen elgondolkodtatott, attól kezdve mai napig igyekszem lerázni-lehántani a diktatúra belém ivódott miriárdnyi hatását és félek, hogy így sem sikerült teljesen szabad és “tiszta” embernek megmaradnom. Hosszú feldolgozással vagyok és voltam adós, akárcsak nemzedékem is e trauma nyílt kezelésével és el nem hallgató szembenézéssel, Makkai Sándort prafrazálva: “a magunk recvizíójával.” Ezért is mondtam Pap Géza püspök úrnak, aki miután kikérette Bukarestből és végigolvasta a CNSAS iratcsomómat (én magam nem kértem ki), majd egy CD-én át is adva az egészet gratulált, hogy nem váltam besugóvá, szóval azt feleltem erre: semmi érdemem sincs ebben, kegyelemnek tartom hogy nem esett meg velem. Elmondtam neki akkor, hogy sokszor fohászkodtam magamban kihallgatásokon, gyomrozásokon: “Uram félek és könnyen elgyávulok, segíts, hogy ne legyek árulóddá se közvetlenül, se a tieid kiadásával.”
Potenciális Júdás vagyok, csak az Ő kegyelme őrzött meg, és kértem is nyomban, ha az egyházi vezetés el fogja bírálni azok esetét akik ebben elestek, tegye az igazság kimondásával, de tegye a kegyelem megjelenítésével is, a kiengesztelődés felmutatásával. Bárki érezze, hogy nem lesz megbélyegzés áldozata, hanem valóban a megbocsátás evangéliumát hirdethetjük és gyakorolhatjuk. Így, e szeretet megtapasztalásának biztonságában bárki kész lesz tettét megbánni és ezzel begyógyulhat a seb, a trauma. Bonhoeffer a társadalomban sebhegesedésről beszél, ott csak legfeljebb az lehetséges, de az egyházban igazi bocsánat van és a kegyelem ha ingyenes is, de nem is olcsó!
Bárki utánanézhet és kutathatja ki voltam és ki vagyok, Pállal vallom: “lemondtunk szégyenünk takargatásáról, mintegy Isten és emberek előtt nagy nyíltsággal szólunk és nem hamisítjuk meg Isten Igéjét!”
Horváth Levente
***********************************************************************************************************************************************
Kiss Jenő
************************************************************************************************************************************************
Lészai Lehel
LeszaiLehelErtesitoAtvilagitas
************************************************************************************************************************************************
Péter István
************************************************************************************************************************************************
Tamás Ernő
Hogyha valakiben, aki hozzám fordulna kétségek támadnának – a torzított, figyelemelterelő és túl sok hozzám hasonló ártatlan áldozatot követelő ún. átvilágítás kapcsán -, biztosítom és szavamat adom (ahogy Isten és a gyülekezet előtt már megtettem): SOHA, SENKIRŐL, SEHOL és SENKINEK NEM JELENTETTEM SEMMIT!
Ha nem így lenne, elég volna az én terhem s nem vállalnék át a máséból.
HISZ - Hivatásmegőrző Szolgálat 
Leave a comment